NÉHA
NÉHA FÁJ, NÉHA NEM, NÉHA FÁJ A NEM.
VAN HOGY KELL, VAN HOGY NEM, VAN HOGY KELL A NEM.
ITT VAN. NINCS. SZÁMOMRA AKKORIS KINCS...
Cím nélkül(from Lajos)
Rohanok át a falakon
Nem találom önmagam
Elvesztem belül
S lelkem siratlan
Nem ért meg senki,
Nem fogják kezem
Aki fogta volna,
Azt is elvetted tőlem!
Gyűlöllek,megvetlek ezért,tudd meg jól!
Még egy ember nem lesz,
olyan mint ő volt!
Mert ő már régen holt.
Eldobtam életem,
S mos vér csorog a kezemen.
Nevessetek csak gyáva alakok!
S a szoba velem forog.
A falról vér csorog
Megnyúlnak az árnyékok
S valaki a sarokban morog.
Pislog a lámpám fénye
S én ilyedten kapok a szívemhez:
"Jajj,mi lehet ez?"
HOZZÁD...(ezt is találtam valahol)
Vérzik a lelkem
Összetörtem
Nem találom önmagam
Remegek egy szobában
Nyugtalan,nyugtalan
Fordítsd el tekinteted
Mielött még rám néznél!
Vidd innen a kezed,
Mielött hozzám érnél!
Kezed puhaságát
Nem Felejtem
S pulcsidat,ölelgetve sírok
Szüntelen
Fordítsd el két szép szemed
S inkább ne nézz rám!
Hagyj szenvedni,
Mert az jobban fáj
Gyűlölve szeretlek,
Vagy szeretve gyűlöllek?
Melyik lehet az igazi?
Mielött beleőrülök,
Jó lenne eldönteni....
Miért kínzol engem?
Miért van ennyi viszonzatlan szerelem?!
A szívemben ott van a heg,
Összeroppantam!
Hát nem érted meg?!
Látod rajtam,hogy szomorú vagyok
Látom tekinteted,
Nem érted miért mosolygok
Nevetek,mert nevetséges.
Ez a dolog köztünk nem lehetséges.
Nem tudom ez felfogni,
Így próbállak elfelejteni
Ha tudlak,ha nem ez lesz,
De a szívemben a seb ott lesz.
Ne vígasztalj,ne érj hozzám!
Hisz ez az egész így is nagyon fáj!
Nem érted,nem értem,
Ne is értsük egymást!
Én is abbahagyom,
Ezt a képtelen ordítást!
Kiáltom a csendet,
A hang már elvész
Kimész a kapun,
S csendben,szó nélkül elmész...
Öngyilkosság
Utálom az életet, mert jót alig teremt. Mindenki csak gyötrődik, s leginkább magával törődik.
Lassan eltűnnek az érzelmek, mert a pénz sokkal fontosabb lételem lesz. Addig jó a másik ember, amíg valami segítség kell.
Ha ezt végül megadja, semmi szeretetre se számíthat. Látja, hogy mások boldogok, de az ő lelke a pesszimizmus felé kóborol.
Magában keresi a hibát, s jó tulajdonságot nem talál. Odáig jut elmélkedve, hogy a HALÁL szó kerül elébe.
Ott lebeg a következő napokban, próbálja megtenni valahogyan. Ki tudja melyik módot választja, de útja biztos a halálba.
1997. január
ÖSZTÖN
A szoba csendes, majd belép valaki. Kötéllel kezében egy székhez közeledik.
A plafonon erős gerenda, melyen a tárgyat áthurkolja. S csak áll ott néz, a múltba visszalép.
Gondolkodik? Nem, azt már elfelejtett. Inkább tűnődik a mögötte lévő életen.
Szép volt, jó, rossz, keserű? Befejezni nem egyszerű. De jön egy hirtelen határozat, az ösztönszerű gondolat.
Feláll, vár. Egy perc múlva máshol jár. S a szobában csend, halotti csend...
1997.08.11.
vÁRATLANUL JÖN VAGY ERRE VÁRUNK?
éPPEN AKKOR MIKOR NEM KELLENE.
gONDOLUNK RÁ, DE VÉGÜLIS
eLMEGY, S NEM LÁTJA TÖBBÉ.... ESETLEG MÉGIS?!
VÉGE
Az ember gyenge, érző lélek, Bárki megsebezhet Téged, VÉGE!!!
Annyi minden van, mire vágytál, vagy talán még ki sem próbáltál, VÉGE.
Azt hitted jó lesz, de nem. Üres lelked árván áll, s egyre csak vár, vár. Lassan itt a vég, látod a fényt a folyosó végén.
S TE csak mész, mész, majd egy hirtelen villanás, s befejezted.
Leteszel mindent és VÉGE.
1998.09.28.
(Ál)arcunk
Éljük életünket napról-napra, s mindig várjuk mit hoz a holnap. Rohanunk, szaladunk, sietünk, s egymásra már alig figyelünk.
Életünket magunk alakítjuk, de mi jó nekünk magunk se tudjuk. Arcok mögé bújunk, melyek nem mi vagyunk.
Vagyis személyünk egy része, de senki sincs tisztában vele. Megismerni egymást nehéz dolog, mert mindenki álarca mögött mozog.
Senki nem bújik ki mögüle, így senki nem bízik senkiben...
1998.12.02.
Csak beszél, beszél, s lassan elmerülök. A hangok hangosan visszhangzanak, s egyre távolabb tűnik. Elmerülök, s a gondolataim körül keringek. A külvilág megszűnt létezni, csak a testem van jelen. A gondolatok szárnyalnak, s összekuszálódnak. Unatkozo. Akkor szoktam ennyit gondolkozni. Olyanokon töprengek, melyeket már rég hagynom kellene. De nem hagyom. Miért? Jó kérdés. Mit válaszoljak? Hazudjak magamnak is, hogy nem tudom? Nem. Nem adom fel a dolgokat, pedig hagynom kellene. Makacsul ragaszkodom hozzá. Ilyen vagyok, néha, sajnos...
---------------------------------------------------------------------------------------------
Sebektől vérezve vágott bele az újba. Tuda, hogy újra fájhat tudta. De nem figyelt rá, mert már hiányzott neki. Rég érezte a másikat, de nem tudta senki. Nem árult el semmit magáról, nehezen nyílt ki. A rosszat mégsem tudta elkerülni. Szerették, ő nem szeretett. Ezt lehetett látni, pedig nem így érzett. Nem akarta, hogy lássák, milyen gyenge. Pedig nagyon vágyott az érzelmekre. Csalódás érte nemrég, s bezárta a szívét. Úgy érezte akkor, hogy belehal, mikor a fájdalom szívébe belemart. Kínok közt élte meg, amit kedvese vele tett. Nem látták rajta, hogy mennyire sérti, hogy a szavak a szívét darabokra tépik. Elrejtőzött, s nem nyílt meg azóta, elveszett a kedvesbe vetett bizalma. De most ittvan ő, s nem akarja elengedni, mert új életet szeretne kezdeni.
---------------------------------------------------------------------------------------------
AGYON
Feküdtem a földön agyonverve, lelkem kiszállt elhagyta testem. Láttam, hogy vérem a falra fröccsent, éreztem, hogy utolsó leheletem kinyögtem.
Szemeim mereven egy pontra meredtek, kezem-lábam össze-vissza törtek. Öten értek utól egy sötét utcában, ütöttek, vertek annyira utáltak.
Hasamon késsel egy rést vágtak, belemet kihúzták, etették a kutyákat. Nyakamra kolumibai nyakkendő került, egész testem a hideg kövön elterült.
Így került lelkem a testem fölé, s bekerültem az agyonvertek közé...
2000.12.01.
UTÁLLAK
Ránézek, elhányom magam. Hova forduljak? Merre fussak? Kegyetlenül utállak, jobb, ha nem is látlak.
Eltaposnám, mint egy férget, bárcsak ő is oly rövid életet élne. Undorító szaga, saját maga nem is érzi, a kocsmából - ha belép - kifordul mindenki.
Közeledbe megy, hozzád szól, pofán ne vágd, öklödre vigyázol. Nem teheted meg a tömeg előtt, mert lelkiismereted gőzzel tör elő.
Kerülöm én szintén, ahogy tudom, de sajnos itt él ő is ezen a világon. Barátom vigyázz, el ne járjon a szád. Ha találkozol vele, le ne hányd!
200.11.26.
A
Csendes szürekségben éltem, de hirtelen megjelent a fény - Te. Beragyogtad napomat, hoztál újra gondolatokat.
A sötétből kiléphetek végre, hisz úgy vágytam a fényre. Elbukhatok, mint a jégen, kockáztatni megéri Érted.
Fiatalon ragyogsz rám, Veled boldog lehetnék már.
A fényeket kezdtem megutálni, s erre jösz, másra nem is tudok várni. Messze vagy, s a következő hét szintén, szívemen kopogtattál, s hogy beengedlek? - Nem tudom még...
Álmodozás
Én itt vagyok, TE máshol jársz. Tudom, hogy csak rám vársz. Egyedül otthon betegen, bár ott lehetnék Kedvesem.
Hiányzol, hiányzol, hiányzol. Pedig nem is vagy oly távol. Benne élsz a szívemben, lelkemben, de jobb lenne Melletted.
Sok van mi nehéz az embernek, de mi könnyű ebben az életben. Nagy dolog egy másikat szeretni, s most TE vagy, akiért szeretek élni.
Nem tudod megérteni, hogy miért? Azt nem kell kérdezni. Csalódtál már néha, s ezt nem akarod újra.
Várok Rád, szeretlek. Időm van , míg engeded...
fÁJ, HA NEM VAGY VELEM
éRZEM, HOGY TÁVOL VAGY TŐLEM
lÁTLAK SZÜRKE HOMÁLYBAN
tÉGED A POROS ÚTON.
eGYRE CSAK KÖZELEDNI
lEGALÁBB GONDOLATBAN MELLETTEM TUDSZ LENNI
eZT NEM SZABAD SOSE FELEDNI, S
kÖSZÖNÖM, HOGY EL TUDSZ VISELNI...
CSAK TE
Óra van. Hiányzol. Nem figyelek, Rád gondolok. Jó lenne együtt a napon. Sétálni egy tengerparton.
Simogatna a szél, fognám erősen a kezed, s örülnék, hogy Veled lehetek.
Eddig nem tudtam mit érzek. Most már biztos, ez szerelem.
Jön a szünet, félek, félek, hogy mi lesz velünk. Ha ennyire egymásba szeretünk.
Egy nagy akadály következik, melyet remélem sikerül legyőzni. Kapcsolatunknak e feladat, szerintem csak egy kis falat.
Bízom Benned, mert szeretlek, s tégy róla, hogy e bizalom el ne vesszen.
Veled vagyok gyengülök, szemedben elmélyülök. Jól érzem magam, boldogság, lassan szépül a világ.
1997.06.09.
MINDIG Ő
Félek, mert már távol, pedig eddig közel állott.Barátság eltűnik, semmivé válik.
Nézek, látom, eltűnt, fátyol.
Bújik, mint vadászaton a vad, a fiatalság gyorsan szalad.
Értem, nem kellek, örüljön a lelked. Bonyodalom, félelem, darabokra tört az életem.
22:50 [Keserû_pirula] Hol volt, hol nem volt,
22:50 [Keserû_pirula] élt egyszer egy magányos farkas.
22:50 [Keserû_pirula] Magányosabb az angyaloknál.
22:50 [Keserû_pirula] Elvetődött egyszer egy faluba,
22:50 [Keserû_pirula] és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
22:51 [Keserû_pirula] Már a falát is megszerette,
22:51 [Keserû_pirula] a kőművesek simogatását,
22:51 [Keserû_pirula] de az ablak megállította.
22:51 [Keserû_pirula] A szobában emberek ültek.
22:51 [Keserû_pirula] Istenen kívül soha senki
22:51 [Keserû_pirula] olyan szépnek nem látta őket,
22:51 [Keserû_pirula] mint ez a tiszta szívű állat.
22:51 [Keserû_pirula] Éjszaka aztán be is ment a házba,
22:51 [Keserû_pirula] megállt a szoba közepén,
22:51 [Keserû_pirula] s nem mozdult onnan soha többé.
22:51 [Keserû_pirula] Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
22:51 [Keserû_pirula] s reggel is, mikor agyonverték.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
